Éppen egy hónap telt el, mióta szakitottunk Levivel. Sajnos azóta is sokszor látom álmomban a két gyönyörű kék szemét, amelynek rabja voltam oly hosszú időn keresztül. Néha úgy ébredek fel reggel, hogy azt hiszem még mindig együtt vagyunk, ahogy álmomban, aztán néhány perc múlva rájövök, hogy mindez a multé, és ez is csak egy újabb nap, amikor azt kell néznem milyen boldog egykori barátnőmmel, Bogival.
Mi a megoldás egy ilyen helyzetben? Elfelejteni nem megy, visszaszerezni pedig nem tudom. Azt választottam, hogy nap, mint nap szembenézek kettejükkel, mosolyt erőltetve az arcomra, úgy téve mintha mi sem történt volna, mintha Levi és én soha nem lettünk volna egy pár, mintha Bogi és én még mindig ugyanolyan közel lennénk egymáshoz, mint azelőtt, bár mind a hárman tudjuk, hogy Bogi és én már alíg beszélünk, azt is csak akkor, ha feltétlenül szükséges, Levi pedig még mindig olyan fájdalmasan és csalódottan néz rám, mint egy hónappal ezelőtt, én pedig még mindig válaszokat keresek azokra a kérdésekre, amiket fel sem mertem tenni, és titkon remélem, hogy egyszer eljön az a nap, amikor újra minden a régi lehet…
Amikor minden a régi lehet… amilyen azelőtt volt, hogy Levi megcsókolt egy ragyogó, ünnepélyes téli napon…
Kép: www.kockart.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: